Emlékversek


Lépteidet vezérelje
Égi csillag ragyogása,
Gyönggyel legyen koszorúzva
Boldogságod koronája.
Osztozzék a boldogságban
Lelked és a szíved is,
De ha élsz majd boldogságban,
Oda azért azt kívánom,
Gondolj néha rám is!



Az emlékezéshez nem emlék,
Hanem szeretet kell,
S akit szeretünk,
Azt nem feledjük el.

/Shakespeare/



Ne bántsa lelkedet nagy remények vágya,
Mert nem a jólétben van a szívek boldogsága.
Örömöt adhat egy kunyhó is eleget,
Csak a szív legyen sorsával elégedett.



Kísérje léptedet az égi vezér keze,
Ne bántsa szívedet a búnak fellege.
S ha mégis utadba bánat gyöngye akad
Tűrj, mert bánat után öröm, virág fakad.



E néhány sort írom a könyvedbe,
Vésd azt jól az emlékezetedbe:
Nem az az igazi barátod, ki
Emlékkönyvedbe ír,
Hanem, aki veled együtt érez,
S veled együtt sír.



Az élet célja a boldogság.
Az az ember boldog,
Akinek szép az élete.
Annak szép az élete,
Aki másokért élni,
Nemes eszmékért lelkesedni,
Küzdeni tud.



Nincsen rózsa tövis nélkül,
Nincsen élet bánat nélkül.
Ha valaki megbántana,
Gondolj vissza e szavakra.



Ha majd egyszer ki fogsz lépni
Az élet kapuján,
Akkor ismered meg az életet igazán.
Szeresd az Istentől áldott Édesanyád,
Ki vigyáz szerető szívvel rád.
Ne csüggedj el, ha jön az óra,
S nem védhet meg jó anyád karja.
Két dolog függjön szemed előtt mindig:
Becsület, tisztesség, mely legdrágább mindennél.



Sok jónak és igaznak
Legyen szíved nyitva.
Ez a boldogságnak
Legelső titka.
Négy szót jegyezz meg csupán:
Egyet szeress, de igazán!



Mindennap megszűnik valami,
amiért az ember szomorkodik,
de mindennap születik valami,
amiért érdemes élni és küzdeni.

/Herakleitos/



Fény vagy te is, lobogj hát!
Melegíts és égess!
Hinned kell, hogy a világ
Teveled is ékes.

/Tóth Árpád/



Nem a világ halad,
mi változunk.

/Madách/



Legyen a sorsod bármily mostoha,
E pár sort ne feledd soha!
Ma még nyíló virág az élet,
De a vihar téged is letéphet.
Akit szeretni tudsz, csak szeresd
És ne sírj, mert nem érdemes.



Ki azt mondja: „imád”,
Sose hidd el szavát.
Ki azt mondja: „szeret”,
Talán igaz lehet.
De az, aki rád néz, hallgat,
Nem beszél és nem szavalgat,
Annak add egész szívedet,
Mert az forrón és hűn szeret!



Ha most megkérdeznék tőlem
Mit jelentesz nekem?
Én felemelt fővel azt felelném:
Semmit, semmit-
Csak az egész életemet.



Ha majd egyszer, évek múltán
Hajad fehér lesz, kezed reszkető,
Kisunokáid közt üldögélve
A legkisebb egy könyvet vesz elő:
„Nézd nagymama, egy könyvet találtam!”
S te felnyitod e kis könyv fedelét,
S eszedbe jutnak a régi arcok,
Valaki, kit tán rég takar a sír…
S kisunokáid félve összesúgnak:
„Nézzétek csak a nagymama sír!”



Elhervad a virág, a felhők tovaszállnak,
De a szívemből emlékeid el nem szállnak.
Egy bűnöm van, nem nagy vétek,
Csak két szó az egész: szeretlek Téged.



Míg gyermek vagy, élsz gondtalan,
Nem tudod mi vár reád.
De eljő az idő, mikor az élet
Neked is gondot ád.
Játsszál, mulass, szórakozz,
De azért tanulj,
Hogyha jönnek a gondok
Könnyebben boldogulj!



Az élet egy angolkeringő,
Melyet eltáncolsz a sírig.
Életed csak attól függ,
Kivel táncolod végig!



Szólj, gondolj, tégy jót,-
S minden szó, gondolat és tett
Tiszta tükörként fog
Visszamosolyogni Rád!

/Vörösmarty/



Sok szép emlékvers díszíti könyvedet,
Én itt hátul őrzöm őket,
Hogy el ne szökjenek.



Önmagunk megismerése a legnagyobb utazás,
A legfélelmetesebb felfedezés,
A legtanulságosabb találkozás.

/Mária Sándor: Füves könyv/



Amit tapasztalsz, érzesz és tanulsz,
Évmilliárdokra lesz tulajdonod.

/Madách: Az ember tragédiája/



Előtted a küzdés, előtted a pálya,
Az erőtlen csügged, az erős megállja.
És tudod: az erő micsoda? Akarat,
Mely előbb vagy utóbb, de borostyánt arat.

/Arany János: Domokos napra/



Gyönyörű, ha valaki
Maga előtt célt lát,
S azt meg is valósítja
Tűzön-vízen át.